Anyatejes Táplálás Világnapja: szakembert kérdeztünk az anyatej fontosságáról

Bár a szoptatás az egyik legtermészetesebb és legegészségesebb módja a csecsemők táplálásának, mégis nagyon sok kismama érezheti úgy, hogy nem kap elég figyelmet vagy tájékoztatást ezzel kapcsolatban. 

Az Anyatejes Táplálás Világnapja azonban jó alkalom arra, hogy fókuszba kerüljön ez a különösen érzékeny és fontos téma, hiszen köztudott, hogy a szoptatás sokkal több, mint egyszerű táplálás: segíti a kötődés kialakulását is anya és gyermeke között.

Az alábbi interjúban ezért egy tapasztalt védőnőt, Szabó Andreát kérdeztünk a szoptatás jelentőségéről, a leggyakoribb nehézségekről és arról, hogyan lehet segíteni az édesanyákat abban, hogy bátran és magabiztosan élhessék meg ezt az időszakot.

Mit gondol, elegendő figyelmet kap ma Magyarországon a szoptatás támogatása?

Egyre több fórumon van ma lehetősége az édesanyáknak támogatást kapni szakemberektől (védőnő, laktációs szaktanácsadó, önkéntes szoptatási segítők stb.) és anyatársaktól egyaránt (baba-mama klubok, helyi közösségek, online fórumok). Ugyanakkor még mindig előfordulnak olyan helyzetek, mikor az édesanyának nem adottak a szülés után optimális körülmények. Sokszor van olyan érzésem is, hogy a tápszeres pótlás hamarabb kerül előtérbe, minthogy a szoptatástámogatás minden lehetőségét végigjárták volna. Kevés támogatást érzek amögött is, hogy vélhetően a csecsemők 40%-a sem részesül 5-6 hónapos korig kizárólagos szoptatásban annak ellenére, hogy ez a legideálisabb és ajánlott táplálás számukra. Igaz, a szoptatás sikere több tényezőtől is függ. Kell hozzá a megfelelő felkészítés/felkészülés, az anyai elhatározás, a csecsemő készségei, a támogató közeg stb. Úgy gondolom, hogy összességében jó irányba halad a szoptatástámogatás ma Magyarországon, de még van hova fejlődni.

Mi a szerepe az Anyatejes Táplálás Világnapjának?

Ez egy olyan alkalom, amikor a figyelem fókuszába kerül a szoptatás és annak jelentősége. Programok, előadások szerveződnek ezen-, illetve az utána következő napokon (Szoptatás világhete augusztus 1-7.), amelyek szülőket, szakembereket egyaránt megszólítanak és segítik a helyes információk átadását, a régről maradt tévhitek felülírását, ami nagyon fontos a szoptatás sikerében. Valamint ezek a programok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a köztudatba jobban bekerüljön a szoptatás, mint biológiai norma, ami figyelmet, elismerést és támogatást érdemel.

Miért olyan fontos az anyatej a csecsemők számára?

Az anyatej a legmegfelelőbb táplálék a csecsemő számára, ami 5-6 hónapos korig minden igényét kielégíti a csecsemőnek. Fajspecifikus, vagyis minden olyan tápanyagot, vitamint, ásványi anyagot olyan arányban tartalmaz, amire a csecsemőnek szüksége van a gyors növekedéshez és az egészséges fejlődéshez, méghozzá könnyen emészthető formában. Tartalmaz még élő sejteket, növekedési faktorokat, enzimeket, immunanyagokat, ami az immunrendszer fejlődését segíti és védi is a kisbabát a fertőzésektől. Összetétele változik a kisbaba igényeihez mérten: más az anyatej összetétele egy koraszülött babát szoptató anyánál, egy totyogós, egy elválasztás előtti időszakban, sőt egy beteg gyermeket szoptató anyánál is. Szokták mondani, hogy túl vizes, túl zsíros, már nem tápláló, tehát rosszabb. Nem rosszabb. Nincs rossz anyatej. Mindig éppen úgy változik, ahogy a kisbabának szüksége van rá: megnő az immunanyagok aránya, vagy éppen kalóriadúsabb stb. De mindig a legjobb a kisbabának. Változik az összetétele egy szoptatáson belül is, ugyanis a szoptatás elején egy magasabb víz- és cukortartalmú elsőtej ürül, majd ezt követően ürül a hátsó tej, ami zsíros, kalóriadús. A természet ezt tökéletesen kitalálta és a kisbabák remekül tudják is kezelni, hogyha szomjasak, akkor például gyakran rövid időre kéredzkednek mellre. 

Ezek mind az anyatej, mint táplálék előnyei. A szoptatás, mint táplálási forma, ennél sokkal több, ugyanis szoptatással nem csak anyatejes táplálás valósul meg, hanem bőrkontaktus, megnyugtatás, kapcsolódás, kötődés is. Összességében a hosszantartó szoptatás egy csecsemő egész életére szóló egészségét képes megalapozni.

Meddig javasolt szoptatni egy kisbabát?

A hazai és nemzetközi ajánlások mind egyetértenek abban, hogy a kizárólagos szoptatás – azaz anyatejen kívül semmi egyéb ételt-italt nem kap a csecsemő – 5-6 hónapos korig ajánlott. Ezt követően az egyéb ételek bevezetése mellett a szoptatás fenntartása legalább 2 éves korig javasolt, illetve amíg az anya és a kisbaba igényli és mindkettőjük számára komfortos. 

A természetes elválasztódás az, amikor a kisbaba már nem igényli tovább a szopizást, kinövi a szopási igényét. Ez általában 2,5-3,5 éves kor között történik meg, de akár későbbre is tolódhat. Az elválasztódás 1 éves kor előtt nem következik be. Ha 1 éves kor alatt nem szopik egy kisbaba, annak valami más oka van. De akármeddig is szoptat egy anyuka, már azzal sokkal többet adott a babájának, mintha sosem került volna mellre. Az anyatejnek minden cseppje kincset ér.

Mit tehet egy édesanya, ha úgy érzi, hogy kevés, esetleg elapadt a teje?

Az anyatej termelődése egy viszonylag bonyolult, sok összetevős folyamat. Ha nem elég az anyatej, annak több oka is lehet. Első, hogy az okra fény derüljön, ebben tud segíteni védőnő, laktációs szaktanácsadó, olykor önkéntes szoptatási segítő is. 

Vannak egyszerűbb helyzetek – és erre azért szeretnék kitérni, mert ez a leggyakoribb –, amikor egyszerűen az anyát támogatni kell, szoptatási ismereteit ki kell egészíteni, gyakorlati tudássá kell alakítani. Az anyatej kereslet-kínálat alapján termelődik. Ha a baba szopik, az anya mellét stimulálja és ezzel kiváltja a tej termelődését. Ezért az első és legfontosabb dolog, hogy amikor a baba jelzi, hogy szopizna (cuppog, keres a szájával, rágja az öklét, sír stb.), akkor kerüljön mellre és legyen is rajta addig, amíg megnyugszik, ellazul, jóllakik. Kevés anyatej esetén is ez az első lépés, hogy minél többet, minél hosszabban legyen mellen a kisbaba. Szaporító fejéssel kiegészítve hatékony megoldás tud lenni. Ez a kettő az elsődleges és legáltalánosabb dolog, amit tehetünk, de ennél sokkal árnyaltabb a probléma és a megoldásai is. Mindenképp kell hozzá az anyai elhatározás (mert egyáltalán nem könnyű naponta több órát szoptatni és fejni, éjszaka is szoptatni és fejni), a kisbaba szopási készségeinek ébrentartása és a támogató szakember, környezet.

Honnan tudja egy kismama, hogy eleget evett a gyermeke? 

Ha egy kisbaba jóllakott, látszik rajta, hogy megnyugszik, ellazul, elalszik, elengedi a mellet. Ez az első: figyeljük a kisbabánk jelzéseit. Továbbá megfelelő gyakorisággal kerül mellre, elegendő a székletes, vizeletes pelenkák száma és a csecsemő súlygyarapodása megfelelő. Ezekből tudhatja az anya, hogy eleget eszik a babája, rutinszerűen mérni felesleges stresszforrás anyának, babának egyaránt. Ugyanis az anyatej összetétele változik napszakonként és egy szoptatáson belül is, így egy-egy szoptatás mérése nem ad kellő tájékoztatást arról, hogy abból mennyi energiához jutott a csecsemő. Ha valamilyen okból felmerül a gyanú, hogy nem elég az anyatej (lassú gyarapodás, sírósság, gyakori szoptatások), akkor 24 órás próbaszoptatást lehet végezni, vagyis megmérni babamérlegen a kisbaba súlyát szoptatás megkezdésekor és a végén anélkül, hogy pelenkáznánk, átöltöztetnénk, majd az összes aznap mért értéket összeadni. Ebből tudjuk meg, hogy egy nap alatt valójában mennyit evett a csecsemő, s ez az információ segít a szakembereknek a probléma kezelésében.

Milyen problémákkal szembesülhetnek a szoptatós kismamák? Gondolok itt például a mellbimbó gyulladásra vagy a fájdalomra. Fel lehet készülni ezekre?

Szerintem a felkészülés a szoptatásra az egyik kulcsa a szoptatás sikerének, így mindenképp érdemesnek találom néhány alap információ megjegyzését a problémákat illetően is, már várandósság során. Elsősorban például azt, hogy a szoptatás normál esetben nem fáj. Az első napok ez alól kivételt képeznek, mivel néhány napig még szoptatások elején természetes a méhösszehúzódással vagy a bimbó extra igénybevételével járó érzékenység. De ezek néhány nap után megszűnnek. Ha fáj a szoptatás, amögött valami probléma áll. Azzal is érdemes lehet készülni, hogy problémával milyen szakemberhez forduljanak (védőnő, laktációs szaktanácsadó elérhető-e a közelben). Vannak esetek, mikor megelőzni szintén a helyes információk birtokában lehet a problémákat (pl. túltelítődés esetén gyakori szoptatás, fejéssel könnyítés, vagy a szoptatási pozíciók változtatásával a mell hatékonyabban üríthető, ezáltal csökkenthető a mellgyulladás kialakulásának esélye). Szerintem a szoptatásra általánosságban felkészüléssel, a helyes információk szülés előtti elsajátításával a problémák sok esetben megelőzhetők.

Kitől kérhet segítséget egy édesanya, ha kérdése van a szoptatással kapcsolatban?

A szoptatásra felkészülést már várandósság alatt segíteni elsősorban a területi védőnő feladata. Szülés után is a védőnő jár látogatni rendszeresen a családot és figyelemmel kíséri többek között a szoptatást, így ő az elsődleges szakember, akitől segítséget kérhet az anya és aki segíteni tud. Ha a probléma összetettebb és speciális ismereteket igényel, akkor a következő szakember a laktációs szaktanácsadó, aki kifejezetten a szoptatásra, szoptatási problémákra specializálódott. De jó szívvel merem ajánlani az önkéntes szoptatási segítőket is, akik az országban egyre több fele tevékenykednek. Ők gyakorló édesanyák, akiknek már van szoptatási tapasztalata, ami mellé elvégeztek egy szoptatásról szóló képzést. Alap információk elsajátításában, felkészülésben, kisebb nehézségek áthidalásában, anyatársi támogatásában nagyon jó (és ingyenes) segítséget tudnak nyújtani.